1. nap

Az itteni első napunk nagy része is utazással telt. Először is a repülőtérről 1 óra alatt bebuszoztunk Oszakába a Hankyu Hotelhez. Itt maradt még 2 és fél óránk, hogy megtaláljuk a buszállomást és egy picit körülnézzünk. A boltok, áruházak sokasága, a tömeg és a rengeteg kisebb nagyobb éterem, a folyton beszélő lépcsők, mozgójárdák, televíziós sorozatokat harsányan reklámozó autók döbbentettek rá igazán: igen, megérkeztünk Japánba!

A kora délutáni buszra felszállva meglepő volt, hogy az ülések 3 oszlopban futottak végig 2 folyosóval, tehát mindenkinek különálló, így viszont igen kényelmes ülése volt. 4 és fél órás út után fél hétre értünk Matsue-be, ahol vendéglátóink beültettek bennünket egy kisbuszba és kicsi utakon felszállítottak Yakumóba, a fesztivál koordinációs központjába, ahol a főszervezőkkel pontról pontra egyeztettük az előttünk álló hét eseményeit. (beállás, próbák, előadások, bontás, más előadások megtekintése stb.) 

Házigazdáinkkal is itt találkoztunk, úgyhogy a megbeszélés végeztével négyfelé indultunk, ki-ki a maga szállásadójával. Minket Yoshi szan és felesége  elvitt egy étterembe, ahol beváltotta ígéretét és a vacsora részeként nyers halat rendelt a tálcánkra.

Nekem nagyon bejött, sőt még Beának is ízlett.

Nagyon fáradtak voltunk már, de még – ki tudja miért – útba ejtettünk egy szupermarketet is, ahol gondosan körbevezettek minket, anélkül, hogy bárki bármit vásárolt volna. Mit mondjak? Szép volt. Mint otthon a Tesco vagy az Auchan, csak talán több tengeri kütyü volt és nagyobb tisztaság.

            Aztán végre tényleg az otthonukhoz értünk, ami egy tipikus japán házacska. Minden pici és takaros. A szobánk meg hűvös és a fűtést még a háziak is csak nehézségek árán tudták beindítani. A Japánban szokásos ajándékozási szertartást is megejtettük, amit szakéval tettünk teljessé: KANPAI (Egészségedre!) Aztán irány a kanapé! Vagyis a futon!

Próbáltam még írni a blogot egy picit, de beleájultam. Majd....... holnap  ...............folyt. köv.