8-9. nap

Mit lehet írni két utolsó napon, amikor az ember semmi mást nem csinál szinte, csak utazik? Hát nem sok érdekeset. Ráadásul már itthon vagyunk mindannyian, de úgy gondolom attól kerek a történet, ha vége is van.

Szóval: az utolsó reggelit immár csak hármasban töltöm és költöm el házigazdáimmal, akik egész ittlétünk alatt szuperul viselték gondjainkat. Most is minden gyönyörű és finom, desszertnek meg Yoshi szan nekem adja egy SD kártyán azokat az elmúlt pár napban általa készített fotókat és videókat, amiket ő készített rólunk. És ő bizony ott volt szinte mindenhol és mindenkor, úgyhogy rengeteg anyag lapul a kártyán. Amiből – ígérem – hamarosan közzéteszek itt egy vágott anyagot.

8:45-kor indul a buszunk Matsuéba, előtte a fesztiválközpontnál gyülekezünk és veszünk – ha nem is könnyes – de érzékeny búcsút a házigazdáktól és egymástól is. 

A dél-afrikaiak velünk tartanak, de a buszon nem tudunk már kommunikálni, mert szigorúan helyjegy szerint van az ülés, viszont a rettentő hosszú úton van még néhány pihenő, amit együtt tölthetünk.

A közel 5 órás út után még két buszozás, amíg a szállodánkhoz érünk a repülőteret is érintve, ezt már csak Jánossal édeskettesben tesszük meg, frissen szerzett barátaink indulás előtti utolsó óráikat a cityben töltik.

Miután elfoglaljuk szobáinkat, elmegyünk vacsizni és nézelődni a közeli Leisure Park- hoz, ahol egy hatalmas óriáskerék ejt gondolkodóba bennünket. Nekem a „Sziget Eye“ megvolt, egész Budapesttel, Londonban nem voltam azóta, hogy a „London Eye“ megépült. Mérlegeljük, hogy vajon az az igen ronda iparvidék, ami mellett órákat buszoztunk, fentről megnézni, kivilágítva, sok pénzért megéri-e? Inkább egy-egy doboz sör mellett döntünk...

A vacsora elkészültére ez a két kis micsoda figyelmeztet bennünket, mégpedig zenével.

OISHIIIIII!!!!









A szállodában sikerül éjjel kétszer is Beával beszélnem. Előbb Frankfurtból hív átszállásra várva éjfélkor, majd már Budapestről, otthonról hajnali 4-kor, hogy megérkezett és a Finnair-en  a Helsinki-Bp. járaton még egy vacak szendvicset sem kaptak és nagyon éhes....!

Ha már ébren vagyok, szétnézek egy kicsit a szálloda non-stop nyitva tartó boltjában és megiszok egy kávét és várom a fél hetet, hogy az étterembe lehessen menni reggelizni. Pazar a kínálat, de én már európai reggelit kívánok, ideje visszaállni ezen a téren is!

Hamar kiérünk a repülőtérre, onnan még kiposztolom az induló gépünket a Facebook-ra, amire hamarosan fel is szállunk, amivel azután hamarosan el is szállunk :).

Azért az érdekes, hogy épp Matsue felett visz az utunk hazafelé

Na jó itt abba is hagyom. Gondolom gondoljátok, vagy tudjátok is már, hogy hazaértünk. És hogy mi történt a repülőkön? Nem hiszem, hogy bárkit is érdekel.

Ezzel  a blog bevégeztetett.

PS: Még egy extra bejegyzésben megosztom majd a videó linkjét is, ha elkészül. Addig meg nyugodtan szóljatok, hozzá (nem is tudtam eddig, hogy ilyet is lehet). Rita már kiegészítést írt egy-két naphoz, úgyhogy érdemes visszalapozni is...

Budapest felett leszállásra készülődve

Végül, de nem utolsó sorban köszönet Mindenkinek, aki segített minket abban, hogy ott lehettünk és nagy sikerrel szerepelhettünk a Yakomó fesztiválon!!!! 

MATANE!