5.nap

Ma korán kelünk, mert Yoshi szan feleségének dolga van és neki kell a kocsi az egész napra. Minden reggelire gondoskodnak a házigazdáink valami újdonsággal. Most például (többek közt) ezt kaptuk:

Ez az apró halacska egészben és mindenfajta ízesítés nélkül kerül a tányérra. Mégis sós íze van, valószínűleg a tengertől. Oishiii! Finom. Persze mi csak a salátát szórtuk meg vele, de azt rendesen!

Ez egy szólista

Reggeli után a néni vitt el minket a community centre-be (itt van a színház is), már fél 9-re ott voltunk. Az előadás meg 11:45-kor kezdődik. Van időnk bőven. A néniről kiderül, hogy árulni fog mégpedig egy társával együtt, mindenféle általa (kézzel) gyártott /varrt apróságokat, mert hogy szombati nap lévén piac nap van. Mondjuk 4-5 árusnál több nem pakolt ki, de legalább volt mit néznünk a rengeteg időnkben.

Gondoltuk elmegyünk, sétálunk egyet. Az útszéli automatánál megkávézunk, majd jobbra vesszük az irányt, elérünk egy kereszteződéshez. Semmi! Illetve nevezzük a helyi szupermarketnek?

Azután elindulunk az ellenkező irányba, megcélozva egy nem túl távolinak tűnő épület együttest, de a mező közepén feladjuk. Irány vissza a színházhoz. Valahogy csak eltöltjük azt a másfél órát, ami még hátravan... Bea vesz egy kézzel varrt zsákot, én meg chillipaprikát, ezzel is támogatva a helyi termelőket, kézműveseket. (Később Rita három kimonó megvásárlásával tette ugyanezt:)

 Aztán persze az előadás is sikeresen lement.  Amit most nézett meg új ismerősünk, Hiroshi Saito, aki (talán, mert Budapesten végzett a Zeneakadémián) tökéletesen beszél magyarul. Ő komponálta egyébként a megnyitó utáni japán előadás zenéjét is és nem mellesleg cimbalista. Még Hiroshimából is ideautózott egy hölgy, csak azért hogy megnézzen minket és hogy gyakoroljon egy picit magyarul. Mert ő meg japán nyelvtanárként töltött 2 évet nálunk...

A 2 előadás között átbuszoztunk a fesztiválközpontba, ahol egy nagy sátorban lehetett ebédelni. Itt minden étkezésnek más a "házigazdája". Ezt úgy értem, hogy ma magyaros ebéd van, a vacsora bolgár lesz, holnap kanadai ebéd, stb.

Ebéd a sátorban. Ugye milyen ügyesen használjuk már mi is a pálcákat?









Három fiatal lány magyar kifejezéseket tanul, majd velünk fényképezkednek. Aranyosak és folyton mosolyognak. Meg hajlonganak. Az már nekünk is nagyon megy. De most már mennünk kell és bizony alig férünk fel a buszra, mert a közönséget is ugyanazzal szállítják. Végül is lett itt is "Csigabusz", amit 3 napja hiányoltam, csak nagyon zsúfolt.

Hát megvolt az utolsó előadás is és persze ismét nagyon szerették. Tsukushi Sonoyama asszonynak is sikerült végre megnéznie minket, aki a fesztivál művészeti vezetője és főorganizátora. Neki is nagyon tetszettünk azt mondta, tanult tőlünk. Rögtön az előadás után le kellett bontani és összecsomagolni, mert máris a következő napra állt be a helyi műszak. Tsukushi szan meg szerzett Jánosnak egy gitárt és máris mentünk részt venni a 6 nemzet előadásán az Alba Hallban. Itt minden meghívott csapatot felinvitáltak a színpadra és vagy egy részletet a hozott előadásukból, vagy pedig valami színházukra, országukra jellemző kis csemegét adtak elő. Volt gitáros-énekes-képmutogatós részlet (Japán), birkanyáj terelgetés és balett tánc tanítás (Kanada), együtt énekeltetés zulu nyelven plusz tánc (Dél-Afrika), tárgyanimáció jelenet (Argentína), bohócos artistás cirkuszi látványosság (Japán). Mi a Tallagallát tanítottuk meg és énekeltük el a nézőkkel közösen a Bors néniből.

csomagolás

A bolgár vacsora ( a nem túl jóra sikeredett muszaka) után kezd egészen jó hangulat kerekedni egy-egy sör mellett.  A dél-afrikaiakkal a kanadaiakkal, meg az argentínokkal nagyokat sztorizunk, nevetünk, amikor sorra felbukkantak a "gazdáink". Elsőnek Jenniéket (D-Af) akarták már 1/2 8-kor elvinni, de mint a gyerekek könyörögnek, hogy hadd maradjanak így a néni megenyhül és ad nekik még egy fél órát:) Mert a programban az szerepelt, hogy 8-kor jönnek értünk és akkor ez így is van. Punktum!!!

És nyolckor valóban felbukkan Yoshi szan és kiderül, hogy Jenniék házinénijével nagy barátságban vannak ezer éve és tőlünk kb. 1 percre laknak.  De ettől még indulunk. Elbúcsúzunk az itt maradottaktól, be a kocsiba, irány haza!

Otthon persze még előkerül egy kis szaké és ismét nagyokat beszélgetünk éppen, amikor megszólal a telefon: a szomszédék átjönnének egy kicsit beszélgetni.  Hát persze! Be is toppantak 2 perc múlva. 

Na volt ott beszélgetés! Vagy inkább buli?

(folyt.köv.)