Reggel Bea még befejezi a pakolást (merthogy ketten 1 nagy bőrönddel vagyunk), kéri, hogy lehetőleg ne hagyjak ott holnap semmit, amit persze meg is ígérek, de ettől még bármi megtörténhet.:) Reggeli után elbúcsúzik Yoshi szan feleségétől, aki még hosszan integet távolodó kocsink után is...
A shuttle csak 1 órakor indul, úgyhogy két előadás addig még belefér. Elsőnek a kanadaiak utcaszínházi előadását nézzük, ami rendkívül szórakoztató pilótakiképzés egy olyan repülőezrednél, amelynek nincsenek ugyan harci gépei, viszont a katonáinak vannak remek ötleteik.
Immár egyedül, a helyi „Csiga-busszal" az argentin előadást veszem célba. Mindig is szerettem a „Rendíthetetlen ólomkatonát", most kicsit lekésem az elejét, de annyira nem bánom. Ez is japánul megy, de csak hangfelvételről! Végezetül még egy japán bohócpáros előadása marad, ahol remekül ötvözik a cirkuszi akrobatikát a bohóctréfákkal.
5-kor pedig kezdetét veszi a felállított sátorban a sayonara-party. Eleinte befagy a fenekünk - ez a leghidegebb napunk itt eddig - de hamar orvosoljuk egy kis szakéval és egyéb ínyencségekkel. Itt van az összes csapat - mi kissé hiányosan -, plusz a szervezők, meghívottak és természetesen mindenkinek a házigazdái. Ha nem készül 5000 fénykép, akkor egy se. A folyamatos pózolástól se fogyasztani, se beszélgetni nem igazán lehet, viszont mosolyogni egy életre megtanulunk.
Hab a tortán, hogy a záróbuli este 10-ig engedélyezett, így a végére igen jó hangulat kerekedik.
Hazamegyek, lefürdök, pizsamába bújok, igen pizsamába!!!!!.....
És akkor megszólal a telefon : vissza kell látogatni a szomszédasszonyt, akinél Jennie-ék vannak!
Naná, hogy pizsamában kell átmenni, itt ez a szokás....!
Rögtön az asztalra kerül egy kis szaké meg még jónéhány "ezmegaz".
Azt hiszem ebből jókora fejfájás lesz holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése