4. nap

A mai reggeli (csroissant, pirított kalács, tojásos saláta) után Yoshi szan kis kerülővel visz bennünket a színházba. Előtte megmutatja az ő kis külön világát, a víkendházát és telkét. Azon kívül, hogy mindent (a háztól a bútorokig) a  saját két kezével csinált, számunkra a legérdekesebb talán az a gombatelep volt, ahol shiitake gombát termel. Most készítette elő a terepet, hogy jövő év novemberére rengeteg gombája legyen.

 Az előadás nagyon jóra sikeredett. Nem volt túl sok gyerek, viszont rengeteg idős ember jött el megnézni bennünket. Itt, ha nemzetközi fesztivál van és külföldi előadásokat lehet látni, jönnek az emberek attól függetlenül, hogy milyen korosztálynak lett meghirdetve.  Az éppen most érkezett dél-afrikai csapatnak is jó nyitás volt, hogy elsőnek minket néztek meg. A kifőzdében is velük osztottuk meg az asztalunkat, úgy tűnik 9 vendég elhelyezése ebben a pici helyiségben már nem könnyű feladat. De megoldották.

Előzőleg úgy terveztük, hogy a megnyitóig rendelkezésünkre álló szabadidőben kirándulunk egyet. A tegnap látott szentélyhez közel, van egy szép vízesés, de az időjárás közbeszólt. Az eddigi remek idő esősre fordult és sajnos ez így is marad az elkövetkező napokban.

Keiko felvetette, hogy elmehetnénk egy fürdőbe, amire dél-afrikai barátaink és mi, Beával egyből rábólintottunk. Az előző turnénkról szép emlékeink voltak ezzel kapcsolatban és most sem csalódtunk.

Kellően felfrissülve érkeztünk vissza a színházba, ahol minden csapat jelmezekbe öltözve várta, hogy végre elkezdődjön a ceremónia. Kicsit túlszervezték ezt házigazdáink, viszont – talán éppen ettől – nagyon szórakoztató volt. Zászlólengetős, tapsviharos, megköszönős komoly beszédes, nagy-nagy ceremónia volt ez! Bemutattak mindenkit, aki hozzájárult a fesztivál létrejöttéhez és nem kevesen voltak.

A megnyitó után pedig a helyi színház társulata adott elő egy látványos, mulatságos és egyben tanulságos darabot.

Ezután buszokkal átszállítottak minket a nyitó fogadás helyszínére, ahol belépő ellenében fogyaszthattunk, amennyit akartunk, legalábbis ételből. Érdekesen van kitalálva. Mert előtte megkaptuk a pénzt, amit most be kellett fizetni. Túl sokáig nem tartott  az állófogadás, de így is szereztünk új ismerősöket, cserélődnek itt a névjegykártyák rendesen. Aztán sorra jönnek „gazdáink“ és az előre eltervezett időben szépen hazaszállítanak bennünket.

Mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert esténként  mindig összeülünk és beszélgetünk Yoshi szanékkal. Vannak akiket csak hazavisznek, elbúcsúznak tőlük, magukra zárják (vagy inkább húzzák) az ajtót és jóéjszakát! Meg hát wifi-vel is nagyon gyéren van ellátva, nemcsak a környék, de a fesztivál is...

Ez csak néhány észrevétel az ilyen jellegű fesztiválok korlátairól.

De különben minden szép és nagyszerű!

Holnap is megpróbálok jelentkezni!

.... és még valami! A tegnapi megfejtés: Bea washabi fagyinak vélte, ami valójában zöld tea fagyi volt.....