Hát ez órákban mérve igen rövid nap volt, mégis nagyon
messzire jutottunk.
3-4 7 –kor hosszú, érzékeny búcsút vettünk egymástól Beával
a lakásunk ajtajában, hogy azután otthoni idő szerint éjjel 1 után valamivel az Oszakai reptéren
ismét egymás karjaiba omoljunk. A köztes időben mindössze annyi történt, hogy
két irányból közelítettük meg Japánt. A csapat egyik fele (na jó ez túlzás):
János meg én Frankfurt, míg a többiek
Helsinki felől.
A mi járatunk közel 1 órás késéssel emelkedett a levegőbe és
a légikísérő sem nyugtatott meg azzal, hogy 99 százalék az esélyünk, hogy
elérjük a csatlakozást. Ezért landolás után rögtön rohantunk az „A 12“-es
kaputól a „Z 25“-ösig.
Szerencsére az „F“ után a németeknél máris a „Z“ jön,
így biztonsággal odaértünk.
Az út meg hosszú volt és zsibbasztó. Elfogyasztottam: 1
whyskit, 1 konyakot , 1 pohár vörösbort, 1 pohár sört, 3 narancs juicét, 1
kávét, 1 teát, 1 meleg vacsorát, 1 meleg reggelit és 3 science fiction filmet.
És talán aludnom is sikerült, másfél órát. Szóval igen-igen hosszú út volt....
 |
| A napfelkelte tetten érhető a szárny alatt a hajtóműveken |
Ráadásul hála a reptéri rakodóknak, akik eltörték a bőröndöm
fogóját még fél órát jegyzőkönyv kitöltéssel is vesződhettem. Azután még megkerestem
a buszjáratot, ami majd bevisz minket Oszakába és máris nyílt a fotócellás ajtó:
 |
| A Helsinki felől érkezők: Farkas István, Tisza Bea, Alexics Rita, Major Sándor |
Mivel odahaza éjfél már jócskán elmúlt, folyt. köv. hamarosan.......
Nos igen, mivel többünknek van repülési fóbiája, (szinte mind féltünk a repüléstől zuhanástól, utazási nehézségektől...) ezért pár fotónkon bizony gyanús üvegcséket szorongatunk a kezünkben, a legtöbben így próbáltunk enyhíteni szorongásainkon az utazás alatt! Szóval a másik repülési csapatot sem kell félteni, mi is "buliztunk", ittunk-ettünk és filmeztünk az utazás alatt.
VálaszTörlésEgy valaki mindennél jobban várta a "reuniót": Bea (köztudottan) gyűlöl Zoli nélkül utazni, úgyhogy gondolhatjátok, volt öröm a Kansai Airporton, több mint 20 óra utazás és külön lét után, mikor egymás karjába ugorhattak!
PS: A felkelő napot, melyikőnk ne vadászta volna?! Érdekes módon megtapasztalni nem is olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. A mi csapatunknak is volt szerencséje a Japán felé vezető gépen a híres japán "felkelő nap" sziluettjeit megpillantani. Magát a napot mi sem láttuk (ha a technika nem fog ki rajtam, mellékelem majd az én képemet is).
VálaszTörlésA későbbiekben a JET LEG, a hideg, az izgalom és a korán lefekvések miatt (gazdáink puritán, vidéki életvitelének köszönhetően), magamhoz képest szokatlanul és meglehetősen korán ébredtem reggelenként. Minden reggel megpróbáltam elcsípni a felkelő Napot, de hiába. Vagy túl korán volt és még nem...vagy már túl késő lett és már hajnalodott, mire felébredtem, de a jelenséget sosem sikerült elcsípnem. Talán a hegyek is kitakarták az eseményt... magam részéről kezdem hinni, hogy ez csak üres legenda, amit pont azért találtak ki, mert felkelő Nap, valami megmagyarázhatatlan fizikai-kozmikus törvényellenesség alapján, nem is létezik Japánban.
Mivel igen hideg volt a szobámban, unatkoztam is reggel egyedül, jobb ötletem nem akadt: minden napomat Napüdvözlő yogával nyitottam.